A három pillangó mese napocskája

Sziasztok!

Az alábbi sorokban Jékely Zoltán: A három pillangó című meséjét olvashatjátok és a mese végén az első szereplőt, a napocskát már meg is hajtogathatjátok a videó segítségével.

Aztán holnaptól minden nap jönnek hozzá a többi szereplők origami hajtogatásai.

Ez a mese hívogatja a tavaszt és egy kis kreatív elfoglaltság a mostani időben.

Az elkészült szereplőket felragaszthatjátok egy lapra, de ha hurkapálcát dugtok bele bábozhattok is vele.

A HÁROM PILLANGÓ

Volt egyszer három pillangó: egy sárga, egy piros meg egy fehér. Vígan játszadoztak a verőfényes mezőn, virágról virágra szálldostak, táncoltak, repdestek jókedvükben.
De hirtelen beborult az ég, közeledett a vihar. 
– Repüljünk haza – mondta a sárga pillangó, s ijedten pergette szárnyát. 
– Minél gyorsabban – mondta a piros is, a fehér is, s elindultak gyors szárnyalással. 
Éppen jókor értek haza, mert a zápor már megeredt, s egyre vizesebb lett a szárnyuk. De a ház ajtaját nem tudták kinyitni, s az eső mind jobban s jobban szakadt. 
– Menjünk a sárga tulipánhoz – mondta a sárga pillangó -, az majd bebocsát. 
S a szakadó esőben elvergődtek a tulipánhoz, és könyörögni kezdtek neki: 
– Kis Tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől. 
De a tulipán így felelt: 
– A sárgának meg a pirosnak szívesen kinyitom, de a fehérnek nem. 
Erre a sárga meg a piros pillangó összenézett, majd így felelt a szívtelen tulipánnak: 
– Ha fehér testvérkénket nem bocsátod be, mi is kint maradunk! 
A tulipán csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki. Az eső pedig mind sűrűbben szakadt. 
– Menjünk a liliomhoz – mondta a fehér pillangó. 
Ázva-fázva elvergődtek a liliomhoz, s szépen kérlelni kezdték: 
– Kis Lili, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől. 
De a liliom így felelt: 
– A fehéret örömest befogadom, de a sárgát és a pirosat nem. 
Erre a fehér pillangó így felelt: 
– Ha a testvérkéimet nem fogadod be, én is kint maradok. Inkább ázzunk együtt, mintsem elhagyjuk egymást. 
A szívtelen liliom csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki. 
Továbbvergődtek hárman csuromvizesen a szakadó esőben. Hímporuk már elázott, csápjuk kókadozott, szárnyuk össze-összetapadt, még a lelkük is átázott. Csetlettek-botlottak fűszálról fűszálra, s egy-egy lapu alatt húzták meg magukat, de a szél oda is besüvöltött, s bebecsapott az eső. 

Süss fel, nap, süss fel, nap, 
szárogasd meg szárnyamat, 
nyisd ki a virágokat! – könyörgött a három didergő pillangó. 

A nap meghallotta a sűrű felhők mögül a pillangók esdeklő kérését, s annyira megilletődött, hogy a felhőket elűzte, meleg fényt árasztott a mezőre, s a pillangók szárnyát egykettőre megszárította. 
S a három pillangó újra táncolt, repdesett vígan, míg csak le nem áldozott a nap. Akkor aztán szépen hazaszálltak, kis házukat kinyitották, lefeküdtek s elaludtak.